Felszabadító hadművelek
A Dél-Afrikai légiósok egyetlen nap alatt ellepték Korzikát és teljesen elnéptelenítették, hogy központi bázisként használhassák. Szardíniát pedig a Madagaszkári malájok szállták meg. Akik a szigetről nem tudtak elmenekülni a föld alá kerültek. Marseille-ben megjelentek a Namíbiából érkezett zöld-fekete egyenruhás németek. A város lakói hatalmas ünnepséget rendeztek a légiósok érkezésére, akik felfegyverezték a polgárokat. Innentől kezdve már nem egyszerű lázongó polgárok, hanem az új világ építői. Persze ehhez még meg kell dönteni az elbuzerálódott hatalmat. A francia hadvezetésnek tele lett a gatyája. Nem könnyű döntés előtt állnak, hiszen közel százezernyi katonát adtak az EU közös hadseregbe, amelyek most besüllyedtek az orosz földbe. A lázadók ellen bevetett tízezernyi katona és rendőr a fegyverzet különbségnek köszönhetően mondhatni még kényelmesen megtudta állítani a lázongók előre nyomulását. Azt viszont sose hitték volna, hogy olyan pillanatot élnek meg, ami most történt. Elképedtek azon, hogy németek harcolnak vállvetve a francia lakosokkal együtt. Nem is emlékeztek arra, hogy volt-e ilyen az eddigi történelemben. A pánik fő oka az volt, hogy a légiósok megjelenése további tömegeket vonzott a szabadságharc oldalára. A háromszázezerre duzzadt francia polgári sereg és a százezernyi német légiós sereg akkora pusztítást végzett Lyonig, hogy a szőlők is kifordultak a tőkéjükből. Lyontól tovább nem mentek, de ezzel is egész Délfranciaországban zöld-fekete zászlók lebegtek. Tisztességesen kitisztították a maguk területét, kínosan ügyelve arra, hogy a néphadsereg kivételével még véletlenül se maradjanak más magukat embereknek mondó élőlények. Ezt követően pedig megszokott rutinsággal neki is láttak az új Franciaország építésének. Egyáltalán nem tartottak attól, hogy észak felől támadás érheti őket a globalista mániákusok részéről. Hangágyúkkal meghúzták a határvonalat és tökéletes légvédelmi rendszert üzemeltek be. Anglia felől húszezer katonát dobtak át francia földre, hogy segítsék a még hatalmon lévőket. A spanyol katonák komoly létszámban Andorránál lépték át a francia határt, ami már ugye zöld-fekete terület. A spanyolok részéről ez nagy kockázat, hiszen valahonnan már illett volna sejteniük, hogy a zöld-feketéket a láthatatlan légió pesztrálgatja, amivel eddig nem sokan mertek packázni. A spanyol légitámadás komoly károkat tudott okozni a francia néphadsereg köreiben. A harckocsik keményen dübörögtek előre és a gyalogság tömegsírokat megszégyenítő szorgalommal lőtt mindenre, ami mozgott. A francia polgári hadsereg meghátrált. Az angol és a spanyol segítség jól jött a francia vezetésnek, amely már kezdte is dülleszteni a mellét, amikor Londonban és Madridban egy időben atombomba robbant. Ez kellő pánikot okozott mindkét országban ahhoz, hogy felhagyjanak minden további francia segítségnyújtással. A lázadók úgy tűnik megelégedtek Franciaország déli felével. A francia hadsereg pedig amennyire tehette nem erőltette tovább a csatározgatásokat. Ezt hívják ugye patthelyzetnek. A francia lázadók sikerei beindítottak Európában egy lázongó hullámot. Spanyolországban. Malagában és Sevillában robbant ki a szabadságharc. A hadsereg Madrid eltűnése után már nem tudta mitévő legyen. A déli hadsereg parancsnoka vállára nehezedett hát a döntés, hogy a lázongók leverésére veti be a katonákat, vagy meghátrál? München is lángokban állt. A város népe vascsövekkel verte agyon a helyi rendőröket és orvosokat. A polgármestert és minden annak seggét nyaló hivatalnokot a lámpavasakra akasztották fel. Nem éppen turista látványosság, ami Münchenben történik e pillanatban. A palackból kiszabadult polgárság brutalitása, egyenlő mértékben volt az egykori járvány intézkedések kegyetlenségével. Az állami szervek iránti gyűlölet elvakította az embereket. Mindenkit ki akartak nyírni, akinek akár csak a kisujja is állami tevékenységre mozdult meg. Mindössze néhány nap alatt Münchenben már csak lázadók léteztek. A szabadságvágy átvette a város feletti hatalmat. A német hadvezetés nem mert megmozdulni. A Madridi és Londoni figyelmeztetésből értettek. A katonák körében is susmogás kezdődött. Elég sok katona a lázadókat tartotta szimpatikusnak. Persze erről nem készítettek jelentést. Magyarországon a Pécsi diákok kezdték el a balhét, ami brutális leszámolás hullámot indított el. Az értelmiség ugyanis a tanárokkal számolt le. A város minden állami iskolájából eltűntek az élő tanárok. Amíg csak pár ezres lázongó verte a dobot és akit csak ért, addig a rendőrség is igyekezett keménykedni velük, de amikor a tanárok és az állami hivatalnokok holttesteiből húztak sáncot a rendőr gordon előtt, az erőfitogtatás helyett összehányták az utca köveit. A betojás összes variánsát bemutatva vele. Nem volt közöttük olyan, aki parancsra, vagy anélkül a lázongó fiatalok ellen akár két lépést is mert volna tenni. Várták a katonai segítséget. Csakhogy a kirendelt katonaság sosem érkezett meg, ugyanis még Pécs előtt több ezer magyar katonát találtak holtan. A szállítójárművek és a harckocsik mind felrobbanva. A rendőrök erre a hírre jobbnak találták kimenekülni Pécs városából. Pécs a szabadságvágy uralma alá esett. Mindenkit elpusztítva, akik valaha is a hatalmat szolgálták. A Müncheni és Pécsi sikerek a Pristinai polgárokat is lázongásra késztettek. A Koszovói rendőrség fejvesztve menekített ki minden állami szervnél dolgozót a városból. Már akiket a dühöngő polgárok még nem értek el. Szerbia hadvezetése ezt pompás lehetőségnek vélte egész Koszovó elfoglalására. A légitámadások éppen elegendő pusztítást végeztek ahhoz, hogy komoly ellenállásba ütközzenek a szerb katonák. Lerohanták hát Koszovót és a Pristinai lázongókat is nyársra húzták. Koszovó eltűnt. Megsemmisült. A szerb katonák öröme viszont nem tartott sokáig. Belgrádban hidrogénbomba robbant. Szinte ezzel egy időben Podgoricánál megjelentek a zöld-fekete egyenruhás német légiósok és egyetlen hangágyúval elpusztították az egész várost. Mindössze négy nap leforgása alatt egész Montenegró lakosságát kiirtották. Az ország a légió tulajdona lett. A szabadságharc az amerikai hadvezetésnek is szemölcs lett az arcán. Texas és Florida teljes területét elfoglalták a lázadók és a japán légiósok. Ezekben az államokban kezdődött meg az új Amerika építése. Az amerikai vezetés úgy tett, mintha nem érdekelné a területvesztés. Minden erejükkel a Mekszikó felől érkező támadás megfékezésén fáradoztak. A kétmilliós mexikói vegyes hadsereg nagyszabású manővert hajtott végre Arizona és Új Mexikó lerohanásával. Ezen területeken elképesztően ádáz harcok dúltak. Mindkét fél tudta, hogy a Texasban állomásozó légiósok ebbe nem fognak beleszólni. Ez ugyanis nem lázadás, hanem Dél-Amerika százéves keservét borítja a szuperhatalomra. A légiósokat pedig tényleg nem érdekelte ki győz ebben a háborúban. Nekik megvolt a saját dolguk és céljuk. Az elfoglalt területeken el kell tüntessék a benzines járműveket és le kell bontsák a nagyvárosokat. Amíg a nagytakarítás folyik nem fognak újabb terülteket megtámadni. Ezt követően pedig a szabadságszerető amerikai lakosság kiképzésére kell majd időt szánjanak, hogy kiérdemeljék a zöld-fekete egyenruhát. Hawaii persze más dió, hiszen ott nem történt meg a népfelkelés ezért a sziget feletti felhőket a japán harci repülőgépek lepték el, több ezernyi drónnal megspékelve. Amíg az amerikai légvédelem a repülők elleni heveskedésekkel foglalták el magukat a tenger felől érkező tatárjárástól mindenki elhűlt. Megszámlálhatatlanul sok hadihajó közelített amelyek előtt hosszú csíkokat húztak a kilőtt torpedók. Hiába is állt hadi rendbe az amerikai flotta. Csenevész ladikoknak tűntek az érkezőkkel szemben. Az aligha nevezhető ellenállás mindössze két óra alatt teljesen összeroppant. A légibombázások nem sok életet hagytak. A japán légiósok elkezdték a berendezkedést és a szigetet magukévá tették. A túlélőket összeszedték, majd szakszerűen kivégezték azokat. Eközben Madagaszkár, vagy mai nevén Új Malajzia ontotta magából a kiképzéseken túl esett légiósokat. Tízezer maláji zöld-fekete egyenruhás indult el, hogy a Montenegróban szorgoskodó légiósok táborát feltöltse. Ötezer olasz zöld-fekete egyenruhás pedig Palermóban kötött ki. Az ő dolguk főként az lett, hogy minél több felvilágosodott olaszt vegyenek rá az átállásra, és a szabadságharcra. Szicíliát ugyanis már felszabadították a vagány polgárai. Az olasz légiósok érkezése biztonságot hozott számukra. Na, és persze elképesztően sok fegyvert. Fura helyzetbe került a földgolyó. Kitört a harmadik világháború a NATO és azzal szemben állók között. Amíg ez a háború egyre nagyobb mértéket és egyre nagyobb pusztítást okozott, addig a két egymásnak feszülő idegbajosok között egyre több terület színeződik be zöld-feketére.
